Isten távolmaradása

23 ¹Erre Jób válaszolt és így szólt: ²Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. ³Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! ⁴Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. ⁵Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. ⁶Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. ⁷Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. ⁸Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. ⁹Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. ¹⁰De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. ¹¹Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. ¹²Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. ¹³Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. ¹⁴Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, ¹⁵azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. ¹⁶Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. ¹⁷Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet