A rombadőlt város
7Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. 8Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal. 9Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak. 10Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. 11Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. 12Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.
10Nem ismerte el, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, én adtam neki az ezüstöt, és az aranyat is, amelyből a Baálokat csinálta. 11Ezért visszaveszem tőle gabonámat, ha eljön az ideje. s boromat is a maga idejében; megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, amellyel meztelenségét takargatja. 12Majd feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem szabadítja ki kezemből.