Szent István Társulati Biblia

Izajás jövendölése

Az ítélet 24 1Íme, az Úr elpusztítja a földet,
kopárrá teszi és elcsúfítja a színét,
lakóit pedig messze szétszórja.
2A pap úgy jár majd, mint a nép,
az úr, mint a szolgája,
s az úrnő, mint a szolgálója.
Az eladó olyan lesz, mint a vásárló,
a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő,
és a hitelező olyan, mint az adós.
3A föld elpusztul, s úgy jár,
mint akit kifosztottak.
Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.
4Gyászba borul, elhervad a föld,
a földkerekség elhervad, elsorvad,
s elenyészik az ég is a földdel együtt.
5Tisztátalanná lett ugyanis a föld
lakóinak lába miatt,
mert áthágták a törvényt,
megszegték a parancsokat,
s megtörték az örökre szóló szövetséget.
6Ezért átok emészti meg a földet,
és megbűnhődnek, akik rajta laknak.
Tűz emészti meg a föld lakóit,
és csak kevesen maradnak életben.
A rombadőlt város7Gyászol majd a must,
elfonnyad a szőlőtő,
sóhajtoznak mind a vidám szívűek.
8Elhallgat a vidám dobszó,
a vigadozók zaja elcsöndesül,
s a hárfa hangja is elhal.
9Nem isznak többé dalolva bort,
s keserű lesz az ital a mulatozóknak.
10Romba dől a pusztulásra ítélt város,
bezárt házaiba senki be nem léphet.
11Panaszszó hallatszik utcáin:
Nincs többé bor,
vége minden vidámságnak,
az öröm elköltözött a földről.
12Csak pusztulás maradt a városban,
kapui is romokban hevernek.
13Éppúgy lesz majd a földön
a nemzetek között,
mint amikor leverik a bogyót az olajfákról,
és a szüret elmúltával
összeböngészik a szőlőt.
14De ők örömükben dicséretet zengenek,
ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.
15A szigeteken is az Urat áldják;
a tenger szigetein az Úr nevét,
Izrael Istenének nevét dicsőítik.
16A föld határáról halljuk az énekszót:
Legyen dicsőség az Igaznak!
Hanem én azt mondom: „Elég már, elég!
Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el,
az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!”
17Rettegés, verem és tőr vár rád,
lakója a földnek!
18Aki elmenekül a rettegés hangja elől,
az verembe esik.
És aki kimászik a veremből,
azt tőr fogja meg.
Az ítéletről szóló jövendölés folytatásaBizony, megnyílnak az ég zsilipjei,
és meginognak a föld alapjai.
19Recseg-ropog és megreped a föld,
meghasad és megrendül a föld.
20Inog a föld, mint a részeg,
s leng, mint a hevenyészett kunyhó.
Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik,
s többé már nem kel föl.
21Azon a napon majd meglátogatja az Úr
az ég seregét fenn a magasban,
és a föld királyait lenn a földön.
22Összegyűjti őket,
mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi,
s hosszú idő múltán megbünteti őket.
23Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül,
mert a Seregek Ura trónjára lép
a Sion hegyén, Jeruzsálemben,
és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.