A Filippieknek írt levél

Köszöntés és kegyelmi kapcsolat.

1 ¹Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. ²Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! ³Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, ⁴és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, ⁵mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. ⁶Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. ⁷Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom. ⁸Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. ⁹Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, ¹⁰hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, ¹¹s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

A nehézségek növelik az apostol bizalmát.

¹²Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. ¹³Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. ¹⁴Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. ¹⁵Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. ¹⁶Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, ¹⁷amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. ¹⁸De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. ¹⁹Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik. ²⁰Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. ²¹Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. ²²Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. ²³Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. ²⁴De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. ²⁵Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. ²⁶Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztus Jézusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok. ²⁷Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok, egy szívvel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg. ²⁸Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka. ²⁹Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. ³⁰Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet