1
1Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az elöljárókkal és a diákonusokkal együtt.
2Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
3Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek,
4és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért,
5mivel részt vesztek az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig.
6Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig.
7Illő is, hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.
8Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.
9Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben és teljes megértésben,
10hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára,
11telve az igaz életnek Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével Isten dicsőségére és dicséretére.
12Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülményeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak,
13mert az egész császári testőrségben és máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem,
14és az Úrban való testvérek többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét.
15Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust.
16Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt;
17azok meg versengésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilincseimben.
18De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal, akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok,
19mert tudom, hogy ez üdvösségemre válikimádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által.
(Jób 13,16 G}<fs)
20Ez az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, teljes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által.
21Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
22De ha az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak.
23A kettő között vívódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne,
24tiértetek viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak.
25Mivel meg vagyok erről győződve, tudom, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből fakadó örömötökre,
26hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.
27Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lélekben vagytok, egyetértően együtt küzdötök az evangélium hitéért,
28és egyáltalán nem rettentek meg az ellenfelektől. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a jele, mégpedig Istentől.
29Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte,
30hiszen ti is ugyanazt a harcot vívjátok, amelyet nálam láttatok, és amelyet most felőlem hallotok.
Jegyzetek
1,20 A keresztény, aki a keresztségben és Krisztus Testének vétele által egyesül Jézussal, testben és lélekben Krisztushoz tartozik. Így mindaz, ami a testet sújtja – szenvedés, fogság vagy betegség –, titokzatos módon magának Krisztusnak a szenvedése, az ő dicsőségét szolgálja.