Simon dicsérete.

14 ¹A 172. esztendőben Demetriusz király összegyűjtötte csapatait és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz. ²Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve. ³Ez kivonult, legyőzte Demetriusz seregét, őt magát pedig elfogta és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette. ⁴Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden időben. ⁵Dicsőségét megtetézve megszerezte Joppét kikötőnek, utat nyitott a tenger szigeteihez. ⁶Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot. ⁷Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belőle az utálat tárgyát. Nem tudott neki senki ellenállni. ⁸Békében művelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezőn a gyümölcsöt. ⁹Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétről beszéltek. A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek. ¹⁰A városokat ellátta élelemmel, erős erődökké építette ki. Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig. ¹¹Békét szerzett az országnak, Izrael örömtől ujjongott. ¹²Mindenki szőlője és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett. ¹³Ellenség nem háborgatta őket az országban, királyokat győztek le abban az időben. ¹⁴Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegőket. ¹⁵Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak és gyarapította fölszerelését.

A Spártával és Rómával kötött szövetség megújítása.

¹⁶Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt. ¹⁷De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a főpap, ő uralkodik az országon és a városokon. ¹⁸Így írtak neki – érctáblákon –, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek. ¹⁹Felolvasták az egybegyűlt nép előtt Jeruzsálemben. ²⁰Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: „A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon főpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének. ²¹A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsőségetekről és hírnevetekről. Örültünk a hírnek. ²²Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következőképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot. ²³A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetőnek a spártai nép számára. Simon főpapnak is készítünk róla egy másolatot.” ²⁴Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékű aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget.

Simon kitüntetése.

²⁵Amikor a nép ezekről az eseményekről értesült, ezt mondta: „Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak? ²⁶Mert ő is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon. ²⁷A felirat másolata így hangzik: „A 172. esztendő Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon főpap harmadik évében ²⁸Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következőket: ²⁹Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek. ³⁰Jonatán összefogta a népet és a főpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez. ³¹Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre. ³²De föllépett Simon és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen miből népe csapatait fölfegyverezni és fizetni. ³³Megerősítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelőtt az ellenségnek szolgált erődül, és zsidó katonákat helyezett oda őrségnek. ³⁴Joppe kikötővárost is megerősítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelőtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva őket mindennel, amire csak szükségük volt. ³⁵Amikor a nép látta Simon hűségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és főpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hűségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje. ³⁶Az ő idejében, az ő segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét és súlyosan sértették a szentségét. ³⁷Zsidókat telepítettek oda, és megerősítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte. ³⁸Így Demetriusz király megerősítette a főpapi tisztségben, ³⁹barátai közé sorolta és nagy kitüntetésekben részesítette. ⁴⁰Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták. ⁴¹Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta. ⁴²Ő legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselőket az ország, a sereg és az erődök ügyeinek intézésére, ⁴³s gondoskodjék az istentiszteletről. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az ő nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat. ⁴⁴Senkinek sem szabad a népből vagy a papok közül ezekből valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyűlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni. ⁴⁵Aki ezek ellen vét vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel.” ⁴⁶Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el. ⁴⁷Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a főpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon. ⁴⁸Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen. ⁴⁹Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet