Keresés a Bibliában

5. SIMON FŐPAP (KR. E. 142–134)

Simon átveszi a vezetést.

13 1Simon hírét vette, hogy Trifon hatalmas sereget gyűjtött, és be akar nyomulni Júda földjére, és el akarja pusztítani. 2De látta, hogy a nép retteg és fél, ezért elment Jeruzsálembe, összegyűjtötte a népet

,

3és bátorítva őket így beszélt hozzájuk: „Magatok is tudjátok, mit tettek testvéreim és atyám háza a törvényért és a szentélyért, mennyi harcot és szorongattatást vállaltak. 4Minden testvérem meghalt Izraelért, csak én maradtam élve. 5Így távol legyen tőlem, hogy a szükség idején kíméljem életemet. Én sem vagyok jobb testvéreimnél. 6Ellenkezőleg, bosszút állok népemért, a szentélyért, asszonyainkért és gyermekeinkért. Mert a pogány népek mind összefogtak, hogy gyűlöletükben kiirtsanak bennünket.” 7E szavak hallatára újra fölébredt a nép bátorsága. 8Hangosan fölkiáltottak: „Te vagy a vezérünk Júdás és testvéred, Jonatán helyett! 9Vezess bennünket harcra, megteszünk mindent, amit parancsolsz!” 10Erre összegyűjtötte a fegyverforgatásra alkalmas férfiakat, sürgősen fölépítette Jeruzsálem falait, és körös-körül megerősítette. 11Absalom fiát, Jonatánt nagy sereggel Joppéba küldte. Az elűzte onnan az ott lakókat, és megvetette benne a lábát.

Simon kiűzi Trifont Júdeából.

12Trifon elindult egy nagy sereggel Ptolemaiszból, hogy betörjön Júda földjére. Jonatán is vele volt, fogolyként. 13Simon a síkság szélén, Adidánál ütötte fel táborát. 14Amikor Trifon meghallotta, hogy Simon testvére, Jonatán helyére lépett, és készen áll, hogy harcba szálljon vele, követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: 15„Amiatt a pénz miatt fogtuk el testvéredet, Jonatánt, amivel a királyi kincstárnak tartozik, a tisztsége fejében. 16Küldj 100 ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak, nehogy szabadon bocsátása után ellenünk forduljon. Akkor szabadon engedjük.” 17Simon észrevette ugyan, hogy csel lappang szavai mögött, mégis elküldött a pénzért és a fiúkért, nehogy magára vonja a nép gyűlöletét. 18Akkor azt mondanák: „Nem küldtem el neki a pénzt és a fiúkat, azért pusztult el.” Tehát elküldte a fiúkat és a 100 talentumot. 19De (Trifon) megszegte szavát és Jonatánt nem engedte szabadon. 20Ellenkezőleg, Trifon elindult, hogy behatoljon Júda földjére és elpusztítsa. De kerülőutat tettek Adora felé. Simon minden helységben szembeszállt vele csapataival, ahová csak bevonult. 21A vár őrsége követeket küldött Trifonhoz, hogy sürgessék: siessen oda a pusztán át és küldjön nekik élelmet. 22Erre Trifon egész lovasságát útnak akarta indítani. De azon az éjszakán sok hó esett, így nem tudott segítségükre sietni. Ezért elindult, tábort bontott, és Gileád felé vette az irányt. 23Baszkama közelében megölette Jonatánt. Ott is temették el. 24Aztán Trifon megfordult, és visszatért hazájába.

Simon eltemeti Jonatánt.

25Simon elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak a csontjait. Modinban, atyái városában temette el. 26Egész Izrael nagy gyásszal siratta és sok napig gyászolta. 27Simon atyja és testvérei sírján síremléket emelt, olyan magasat, hogy messziről látszott; elölről is, hátulról is csiszolt kövekből készült. 28Aztán hét piramist emelt, egyet – a többivel szemközt – az apjának, aztán az anyjának és a négy testvérének. 29Végül támfalat csatolt hozzájuk, körülvette őket magas oszlopokkal. Az oszlopokra örök emlékezetül fegyverdíszeket és a fegyverek mellé hajókat vésetett, hogy mind láthassák a tengeren járók. 30Ezt a síremléket emelte Modinban, máig is áll.

Simon II. Demetriusz mellé áll.

31Trifon álnokul bánt a fiatal királlyal, Antiochusszal, és megölte. 32Átvette helyette a hatalmat, föltette Ázsia diadémját, és nagy bajt hozott az országra. 33Simon azonban fölépítette az erődöket Júdeában, ellátta őket magas bástyákkal, erős falakkal, kapukkal és zárakkal, aztán élelmet vitetett az erődökbe. 34Majd férfiakat választott Simon, és elküldte őket Demetriusz királyhoz, hogy adjon haladékot az országnak. Mert Trifon egész működése rablásból állt. 35Demetriusz király kedvező üzenetet küldött, ezt a levelet írta válaszul: 36„Demetriusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak, a királyok barátjának, valamint a véneknek és a zsidók népének. 37Megkaptuk az aranykoszorút és a pálmaágat, amit küldtetek, és készen vagyunk rá, hogy teljes békét kössünk veletek. Majd írunk a tisztviselőknek, hogy adjanak nektek haladékot. 38Minden, amit kilátásba helyeztünk nektek, érvényben marad. Az erődöket is megtarthatjátok, amelyeket építettetek. 39Megbocsátjuk mind a mai napig minden tévedésteket és vétketeket. A koronaadót, amivel tartoztok és azokat a szolgáltatásokat, amelyek Jeruzsálemet még terhelik, mind elengedjük. 40Ha pedig akadnának néhányan, akik közületek be akarnak állni a testőrségbe, azokat be kell sorozni. Legyen közöttünk békesség!” 41A 170. esztendőben lekerült Izraelről a pogányok igája. 42A nép ezt kezdte írni az iratokban és a szerződésekben: „Simonnak, a nagy főpapnak, a zsidók vezérének és fejedelmének első esztendejében.”

Simon elfoglalja Gezert.

43Azokban a napokban Simon Gezer előtt ütötte fel a táborát és körülzárta csapataival. Ostromtornyot épített, és a városhoz vitette. Az egyik bástyán rést ütött, és elfoglalta. 44Az ostromtorony őrsége behatolt a városba. Ott nagy nyugtalanság támadt. 45A város lakói az asszonyokkal és a gyerekekkel együtt felvonultak a falakra. Megszaggatták ruhájukat, hangosan jajgattak, és könyörögtek Simonnak, nyújtson nekik békejobbot. 46„Ne bánj velünk gonosz tetteink, hanem irgalmasságod szerint!” 47Simon kiengesztelődött, és nem folytatta tovább a harcot. De kiutasította őket a városból, és megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak. Aztán hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében megtartotta bevonulását. 48Eltávolított mindent, ami tisztátalan volt, és olyan férfiakat telepített oda, akik megtartották a törvényt. Még jobban megerősítette az erődöt, és magának is berendezett ott egy házat.

Simon elfoglalja Jeruzsálem várát.

49A jeruzsálemi vár őrségének megtiltotta, hogy ide-oda járjanak az országban, adjanak és vegyenek. Ezért nagy hiányt szenvedtek, és sokan éhen haltak közülük. 50Akkor Simonhoz fordultak, nyújtson nekik békejobbot. Megadta nekik, de elkergette onnan őket, és megtisztította a várat minden tisztátalanságtól. 51A 171. esztendő második hónapjának huszonharmadik napján megtartották bevonulásukat, ujjongással pálmaágakat lengetve, citera, cintányér, hárfa, hálaadó és dicsőítő énekek kíséretében. Mert gonosz ellenség pusztult ki Izraelből. 52Elrendelte, hogy ezt a napot minden esztendőben örömünnepként ünnepljék. Aztán megerősítette a templomdombon a vár melletti erődöt, s ott lakott övéivel együtt. 53Amikor Simon látta, hogy a fia, János érett férfi lett, megtette az egész haderő parancsnokává. (János) Gezerben telepedett le.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet