Evangélium Máté szerint

8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
   – Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
   ³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
   – Akarom. Tisztulj meg!
   És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
   – Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
   ⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
   ⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
   ⁷Így szólt hozzá:
   – Jövök, és meggyógyítom.
   ⁸De a százados így felelt:
   – Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
   „Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
   „Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
   ¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
   – Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
   ¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
   – Menj, és legyen neked hited szerint!
   A szolga még abban az órában meggyógyult.
   ¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
   ¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
   ¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
   – Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
   ²⁰Így felelt neki Jézus:
   – A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
   ²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
   – Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
   ²²De Jézus így felelt:
   – Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
   ²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
   – Uram, ments meg, elveszünk!
   ²⁶Így felelt nekik:
   – Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
   Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
   – Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
   ²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
   – Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
   ³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
   – Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
   ³²Ezt mondta nekik:
   – Menjetek!
   Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.