8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
– Akarom. Tisztulj meg!
És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
⁷Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
⁸De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.
¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
²⁰Így felelt neki Jézus:
– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
²²De Jézus így felelt:
– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet