28
1A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt.
2Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült.
3Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
4Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak.
5Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek.
6Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt!
7Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
8Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.
24
1De a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták.
3Amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.
5Amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?
6Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7»Az Emberfiának bűnösök kezére kell kerülnie és meg kell hogy feszítsék, és a harmadik napon fel kell támadnia.«”
8Ekkor visszaemlékeztek szavaira.
9Visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10Ezek az asszonyok – a magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és a többiek – elmondták az apostoloknak, hogy mi történt,
11de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
12Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Ekkor hazament, és magában csodálkozott a történteken.
20
1A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz.
5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be.
6Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt.
9Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül.
10A tanítványok ezután hazamentek.