28 ¹A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. ²És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. ⁴Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. ⁵Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: »Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. ⁶Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. ⁷Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: ‘Föltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!’« ⁸Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

24 ¹A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek. ²A követ a sírtól elhengerítve találták. ³Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. ⁴Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. ⁵Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között? ⁶Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt: ⁷‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’« ⁸Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai. ⁹Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. ¹⁰Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. ¹¹Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. ¹²Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.

KNB SZIT STL BD RUF KG

20 ¹Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. ²Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!« ³Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. ⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. ⁵Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. ⁶Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat ⁷és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összegöngyölve. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. ⁹Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. ¹⁰A tanítványok ezután ismét hazamentek.

KNB SZIT STL BD RUF KG