41Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is elosztotta mindnyájuknak.
19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
30Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.
11Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek. Ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
14
1A hitben erőtlent fogadjátok el anélkül, hogy meggyőződésével vitába szállnátok!
6Aki jelentőséget tulajdonít az egyik napnak, az Úrért tulajdonít neki jelentőséget. Aki eszik, az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálát ad Istennek.
11
1Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből.
24Hiszen ha téged levágtak a vadon növő olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltottak a nemes olajfába, akkor ezek a természet rendje szerint növekvő ágak mennyivel inkább be lesznek oltva saját olajfájukba!
4Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem tartozás szerint.
5Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki igazzá teszi a bűnöst, annak a hite számít igazságnak,
42Állhatatosak voltak az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban. 46Napról napra állhatatosan, egy szívvel ott voltak a Templomban. A kenyértörést házanként végezték, és örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételből. 7A hét első napján, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanított, és mivel másnap már el akart utazni, egészen éjfélig beszélt. 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult.