5
1És átjutottak a tenger túlsó partjára, a gerazaiak földjére.
2Amint kiszállt a bárkából, azonnal szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
3akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki.
4Ugyan sokszor megkötözték már bilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta, a bilincseket pedig összetörte; úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
5Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.
6Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
7és hangosan felkiáltott:
– Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!
8Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
9És megkérdezte tőle:
– Mi a neved?
Az így felel neki:
– Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10És nagyon kérlelte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
11Ott, a hegyoldalban volt egy nagy legelésző konda.
12A tisztátalan lelkek ezt kérték:
– Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!
13Megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek. Mire a konda, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14A kondások pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
15Amikor Jézus közelébe érnek, és látják, hogy a megszállott, akiben a „Légió” volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
16Akik látták, elmondták nekik, hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.
17Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.
18Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.
19Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá:
– Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!
20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Dekapolisz területén mindazt, amit Jézus tett vele, és mindenki álmélkodott.