5 ¹Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. ²Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt ³és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. ⁴Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. ⁵Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. ⁶Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, ⁷és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!« ⁸Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!« ⁹Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.« ¹⁰És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
¹¹Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. ¹²Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« ¹³Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. ¹⁴Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. ¹⁵Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. ¹⁶A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. ¹⁷Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. ¹⁸Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. ¹⁹De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!« ²⁰Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

KNB SZIT STL BD RUF KG