16
1A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét.
2A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz.
3Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?”
4Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.
5Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek.
6De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová tették.
7Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.”
8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.
9[[A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.
10Az elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak.
Jegyzetek
16,8 A kéziratos hagyományban a Mk-nak négy különböző befejezése ismert. Az úgynevezett „autentikus Márk-evangélium” (1) befejeződik a 16,8-ban. A v. 8. után folytatódó rövid befejezés (2) a következő: „De hírül vitték röviden Péternek és azoknak, akik vele voltak, mindazt, amit mondtak nekik. Ezután maga Jézus küldte el általuk keletről nyugatig az örök üdvösség romolhatatlan üzenetét.” Az úgynevezett „kanonikus befejezés” (3): Mk 16,1–8 + Mk 16,9–20. Az úgy nevezett Freer-logion (4) egy betoldás a kanonikus zárlatba a v. 14 és v. 15 között: „Ezek így mentegetőztek: »A törvényte lenségnek és a hitetlenségnek ez a korszaka a Sátán hatalma alatt áll, aki nem engedi, hogy az igazságot és az Isten erejét befogadják a tisztátalan lelkek. Ezért most nyilatkoztasd ki igazságosságodat«. Ezt mondták Krisztusnak, és Krisztus így válaszolt nekik: »A Sátán uralma éveinek száma beteljesedett, de más szörnyű dolgok közelednek. Azokért adattam halálra, akik vétkeztek, hogy többé ne vétkezzenek, és hogy örökrészük lehessen az igazságosság lelki és romolhatatlan dicsőségében, amely a mennyben van«”.
24
1De a hét első napján kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.
2A követ a sírbolt elől elhengerítve találták.
3Amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.
5Amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?
6Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:
7»Az Emberfiának bűnösök kezére kell kerülnie és meg kell hogy feszítsék, és a harmadik napon fel kell támadnia.«”
8Ekkor visszaemlékeztek szavaira.
9Visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10Ezek az asszonyok – a magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és a többiek – elmondták az apostoloknak, hogy mi történt,
20
1A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől.
2Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
3Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.
4Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz.
5Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be.
6Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek,
7és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen.
8Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt.
9Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül.
10A tanítványok ezután hazamentek.
11Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba.
12Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
–
13Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.
– Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.
14Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
–
15Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
– Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.
–
16Mária! – mondta neki Jézus.
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
– Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.
17Jézus így szólt hozzá:
– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.