40Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta. Mindnyájan várták ugyanis.
41Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába,
42mivel egyetlen lánya, aki nagyjából tizenkét éves volt, haldoklott. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.
43Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyástól szenvedett, és minden vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani,
44odament, s hátulról megérintette a ruhája szegélyét; azonnal elállt a vérfolyása.
45Jézus ezt mondta:
– Ki érintett meg?
Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt:
– Mester, a tömeg szorongat, és tolong körülötted!
–
46Valaki megérintett – mondta Jézus –, ugyanis észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.
47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép füle hallatára, hogy miért érintette meg, és miként gyógyult meg azonnal.
48Jézus pedig ezt mondta neki:
– Leányom, hited megmentett téged, menj békével!
49Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagóga elöljárójának a házától:
– A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!
50Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzá:
– Ne félj, csak higgy, és megmenekül!
51Amikor bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a gyermek apjának és anyjának.
52Mindenki sírt és gyászolt, de ő így szólt:
– Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!
53Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54Ő azonban megfogta a lány kezét, és megszólította:
– Kislány, kelj fel!
55A lelke visszatért, és azonnal felkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.
56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.