Jairus leánya.
40Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan. 41Akkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé borulva kérte, hogy menjen vele házába, 42mert egyetlen,tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg. 43Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett. Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta meggyógyítani. 44Hátulról hozzálépett és megérintette ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése. 45„Ki érintett meg?” – kérdezte Jézus. Mindenki tagadta. Péter és társai magjegyezték: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)” 46De Jézus megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és hogyan gyógyult meg abban a pillanatban. 48„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével.” 49Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert!” 50Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Mikor a házhoz ért, nem engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá a leány apját és anyját. 52Sírt és jajgatott ott mindenki. „Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány), Csak alszik.” 53Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta kezét és rákiáltott: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lelke és rögtön fölkelt. 55Meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól. De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.