⁴⁰És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt. ^{(Mát 6,22) 41}És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába; ^{(Mát 9,18-26; Márk 5,22-43) 42}Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt. ^{(Mát 12,11) 43}És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani, ⁴⁴Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása. ^{(Márk 7,3.8) 45}És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? ^{(Mát 23,25) 46}Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. ⁴⁷Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. ⁴⁸És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel! ^{(Luk 7,50;17,19;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 49}Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! ^{(Luk 20,45-47; Mát 23,6.7; Márk 12,38.39) 50}Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. ^{(Máté 25,34-36.40) 51}Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. ⁵²Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik. ^{(Mát 23,4; Csel 15,10) 53}És kineveték őt, tudván, hogy meghalt. ^{(Mát 23,29.31) 54}Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel! ^{(Mát 23,31) 55}És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni. ^{(Csel 12,2;7,59;5,40) 56}És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt. ^{(Mát 23,34.35)}

KNB SZIT STL BD RUF KG