Keresés a Bibliában

6 1Az egyik szombaton gabonaföldeken ment át. Tanítványai kalászokat tépdestek. A tenyerükben szétmorzsolták, és ették. 2farizeusok közül némelyek így szóltak:
– Miért tesztek olyat, ami szombaton tilos?
3Jézus így válaszolt nekik:
– Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, meg azok is, akik vele voltak? 4Hogy bement Isten házába, fogta a felajánlott kenyereket, evett, s azoknak is adott, akik vele voltak, bár ezekből csak a papoknak volt szabad enniük?
5Még ezt is mondta nekik:
– Az Emberfia ura a szombatnak.
6Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze béna volt. 7Az írástudók és a farizeusok figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. 8Ő azonban – mivel ismerte gondolataikat – ezt mondta a béna kezű embernek:
– Kelj fel, és állj középre!
Az felkelt, és odaállt. 9Jézus pedig így szólt hozzájuk:
– Kérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? –
10És mindnyájukat végigmérve így szólt a beteghez:
– Nyújtsd ki a kezedet!
Az kinyújtotta, és gyógyult volt a keze. 11Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.
12Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát átvirrasztva imádkozott Istenhez. 13Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: 14Simont, akit Péternek hívott, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveztek, 16Júdást, Jakab fiát, és a Karióti Júdást, aki árulóvá lett.
17Azután velük együtt lement a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, s a tengerpartról, Tiruszból és Szidónból. Azért jöttek, hogy hallgassák, s hogy meggyógyuljanak betegségeikből. 18Azok is meggyógyultak, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. 19Az egész sokaság igyekezett megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
20Ő pedig tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
– Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten országa! 21Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok! Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok! 22Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak benneteket, és mint gonosztevőt feljelentenek az Emberfia miatt!
23Örüljetek azon a napon, és perdüljetek táncra! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen ugyanezt tették atyáik a prófétákkal.
24De jaj nektek, gazdagok! Már megkaptátok vigasztalásotokat. 25Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! 26Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, hiszen ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!
27Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket! 29Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is; és aki elveszi köpenyedet, hadd vigye az ingedet is! 30Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és attól, aki elveszi, ami a tiéd, ne követeld vissza!
31Amint szeretnétek, hogy veletek bánjanak az emberek, ti is úgy bánjatok velük! 32Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi az érdemetek? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi az érdemetek? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár. 35Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte! Nagy lesz akkor jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.
36Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! 37Ne bíráskodjatok, és nem lesz bíráskodás fölöttetek! Ne ítéljetek el senkit, és titeket sem ítélnek el! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak! 38Adjatok, és adnak nektek! Bőséges, megtömött és túlcsorduló mértékkel adnak majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek.
39Példázatot is mondott nekik:
– Vezethet vak vakot? Nem esnek mind a ketten gödörbe? 40A tanítvány nem áll a mester fölött. Ha mindent megtanult, olyan lesz, mint a mestere.
41Miért nézed a szálkát testvéred szemében? A saját szemedben miért nem veszed észre a gerendát? 42Hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!
43Nem jó fa az, amelyik értéktelen gyümölcsöt terem; és viszont: nem értéktelen fa az, amelyik jó gyümölcsöt terem. 44Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Tüskebokorról nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. 45A jó ember szíve jó kincséből jót hoz elő. A gonosz ember a gonoszból gonoszat. Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj.
46Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!”, ha nem teszitek, amit mondok? 47Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, s hallgatja szavaimat, és azok szerint cselekszik. 48Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és sziklára alapozott. Amikor árvíz jött, a folyó rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49Aki pedig hallja szavaimat, de nem azok szerint cselekszik, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre épített házat. Rázúdult a folyó, a ház azonnal összeomlott, és nagy romhalmaz lett belőle.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF