5 ¹Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét. ²Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. ³Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. ⁴Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
⁵Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
⁶Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. ⁷Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. ⁸Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
⁹Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. ¹⁰Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
¹¹Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
¹²Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
¹³Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra. ¹⁴Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!
¹⁵A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. ¹⁶Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.
¹⁷Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította. ¹⁸És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék. ¹⁹Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé. ²⁰Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.
²¹Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” ²²Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben? ²³Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!? ²⁴De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
²⁵Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament. ²⁶Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”
²⁷Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” ²⁸Az otthagyott mindent, felkelt, és követte. ²⁹Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. ³⁰A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
³¹Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ³²Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.
³³Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.
³⁴Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? ³⁵De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.
³⁶Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. ³⁷Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek. ³⁸Újbor új tömlőkbe való! ³⁹Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet