22Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság megállapította, hogy ott nem volt más bárka, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a bárkába, hanem csupán a tanítványai mentek el.
23De Tibériásból jöttek bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
24Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a bárkákba, elmentek Kafarnaumba, és keresték Jézust.
25Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle:
– Rabbi, mikor jöttél ide?
26Jézus ezt válaszolta nekik:
– Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
27Ne veszendő táplálékért fáradozzatok, hanem azért a táplálékért, amelyik megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert ő az, akit az Atya, Isten, pecséttel jelölt meg.
28Ekkor megkérdezték tőle:
– Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző munkát végezzünk?
29Jézus ezt felelte nekik:
– Az az Istennek tetsző munka, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.