Keresés a Bibliában

22Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. 23Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. 24Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. 25Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«
26Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.« 28Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?« 29Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

6,26 Jézus értelemszerűen hivatkozik az előző napi csodára, hogy hallgatói ne keressenek más kenyeret, mint amit ő ad. Az egyszerű kenyérről azonban áttér a lelki kenyérre, amely nem más, mint ő maga: az ő teste és vére. Az igazi mennyei kenyér nem a manna volt, amellyel Isten a pusztában táplálta a népet, hanem az, amelyet Isten az új választott népnek ad.