4 ¹Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – ²bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, ³elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. ⁴Szamarián kellett átmennie.
⁵Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt. ⁷Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!
⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.
¹⁰Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
¹¹Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet? ¹²Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?
¹³Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.
¹⁵Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!

KNB SZIT STL BD RUF KG