Jézus és a szamáriai asszony.

4 ¹Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – ²noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, ³elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, ⁴így keresztül kellett mennie Szamárián. ⁵Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. ⁷Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” ⁸Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. ⁹A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] ¹⁰Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” ¹¹„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” ¹³Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ¹⁵Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.”

KNB SZIT STL BD RUF KG