Jézus Jákob kútjánál.

4 ¹A farizeusok úgy értesültek, hogy Jézus több tanítványt szerez, és többet keresztel, mint János. ²Valójában Jézus maga nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. ³Mikor az Úr ezt megtudta, elhagyta Júdeát és ismét Galileába tartott. ⁴Keresztül kellett mennie Szamarián. ⁵Útközben Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus a megtett úttól fáradtan leült a kúthoz. Ez a hatodik órában történt.

Beszélgetés a szamariai asszonnyal.

⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom.” ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. ⁹Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád, aki mondta neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” ¹¹„Uram, szólt az asszony, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” ¹³Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. ¹⁴De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz melyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ¹⁵„Uram, kérte az asszony, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen Ide járnom meríteni.”

KNB SZIT STL BD RUF KG