2 ¹A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. ²Meghívták
Jézust és tanítványait is a menyegzőre. ³Mivel elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá:
– Nincs boruk.
⁴Jézus ezt mondta neki:
– Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám?
⁵Anyja így szólt a szolgákhoz:
– Bármit mond nektek, tegyétek meg!
⁶Volt ott hat kőtartály a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként nyolcvan-száz liter víz fért. ⁷Jézus így szólt hozzájuk:
– Töltsétek meg a tartályokat vízzel! Megtöltötték őket színültig. ⁸Aztán így szólt hozzájuk:
– Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Vittek neki. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett – mivel nem tudta, honnan van, míg a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, ¹⁰és így szólt hozzá:
– Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a gyatrábbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
¹¹Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában: kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hinni kezdtek benne.
¹²Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
¹³Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. ¹⁴A Templomban ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált. ¹⁵Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket mind, valamint az ökröket és a juhokat is a Templomból. A pénzváltók pénzét a földre szórta, az asztalokat pedig felborította. ¹⁶A galambárusoknak ezt mondta:
– Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává!
¹⁷Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: A házad iránti buzgalom fog felemészteni engem. ¹⁸A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle:
– Milyen jelet mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?
¹⁹Jézus így felelt nekik:
– Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom.
²⁰Ezt mondták rá a zsidók:
– Negyvenhat esztendeig épült ez a szentély, és te három nap alatt felállítod?
²¹Ő azonban arról a szentélyről beszélt, amely az ő teste. ²²Ezért, amikor azután feltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a szónak, amelyet Jézus mondott.
²³Amíg a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. ²⁴Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, ²⁵és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet