2 ¹Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, ²és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. ³Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!« ⁴Jézus azt felelte neki: »Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!« ⁵Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Tegyetek meg mindent, amit mond!«
⁶A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. ⁷Jézus azt mondta nekik: »Töltsétek meg az edényeket vízzel!« Színig töltötték őket. ⁸Ekkor így szólt hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!« Azok vittek neki. ⁹Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való – de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, ¹⁰és azt mondta neki: »Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!« ¹¹Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
¹²Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
¹³Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett pénzváltókat. ¹⁵Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a juhokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. ¹⁶A galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!« ¹⁷Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a buzgóság házadért«. ^{(Zsolt 69,10) 18}A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle: »Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« ¹⁹Jézus azt felelte nekik: »Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!« ²⁰A zsidók erre így szóltak: »Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?« ²¹De ő a saját testének templomáról mondta ezt. ²²Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.
²³Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. ²⁴De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert ²⁵nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet