37Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne,
38hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
39Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:
40„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.”
41Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt.
42Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából.
43Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
44Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem;
45és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem.
46Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.
47Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem.
48Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon,
49mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem.
50És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.