37És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: (Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10) 38Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? (Ésa 53,1) 39Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: (Mát 16,19;18,18) 40Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. (Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8) 41Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle. (Ésa 6,1) 42Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből: (Ján 7,48) 43Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. (Ján 5,44) 44Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem. (Zsid 9,14) 45És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem. (Ján 14,9) 46Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz. (Ján 8,12;9,5) 47És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. (Ján 3,17) 48A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. 49Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. (Ján 14,10) 50És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.