³⁷Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne,

³⁸hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:
»Uram, ki hitt a mi beszédünknek,
és az Úr karja kinek nyilvánult meg?«

³⁹Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta:

⁴⁰»Vakká tette a szemüket
és megkeményítette szívüket,
hogy ne lássanak a szemükkel
és ne értsenek a szívükkel,
nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket«.

⁴¹Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt. ⁴²Mégis, még a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. ⁴³Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét.
⁴⁴Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. ⁴⁵És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. ⁴⁶Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. ⁴⁷Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. ⁴⁸Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. ⁴⁹Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. ⁵⁰Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG