²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. ²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. ²³Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. ²⁵Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. ²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
²⁷Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! ²⁸Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
²⁹A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
³⁰Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. ³¹Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

KNB SZIT STL BD RUF KG