Jézus és a pogányok.

²⁰Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. ²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” ²²Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. ²³Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. ²⁶Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.

Szózat az égből.

²⁷Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? ²⁸De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.” ²⁹Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. ³¹Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. ³²Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” ³³E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG