Jézus megjövendöli megdicsőülését.

²⁰Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. ²¹Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” ²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. ²³Jézus ezt válaszolta: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. ²⁴Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. ²⁵Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. ²⁶Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. ²⁷Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. ²⁸Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” ²⁹A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” ³⁰Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. ³¹Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. ³²Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” ³³Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG