10 ¹– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. ²De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait. ⁴Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
⁶Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
⁷Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. ⁸Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért.

KNB SZIT STL BD RUF KG