10 ¹»Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. ²Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. ⁴Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. ⁵Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek a hangját nem ismerik.« ⁶Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.
⁷Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. ⁸Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, ¹³mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért.

KNB SZIT STL BD RUF KG