7
1Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
2Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:
3„Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!”
4És hallottam a megjelöltek számát. Száznegyvennégyezren voltak. Izrael fiainak minden törzséből.
5Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
6Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,
7Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer,
8Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
9Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal,
10és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!”
11Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és így imádták Istent:
12„Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”
13Ekkor a vének közül az egyik megszólított: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
14Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében.
15Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal hódolnak neki szentélyében. A trónon ülő föléjük húzza sátrát.
16Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,
17mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.”