14 ¹Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. ²Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat. ³Énekelnek valamit, egy új éneket a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a föld lakói közül megváltott száznegyvennégyezer. ⁴Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára. ⁵Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.
⁶Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. ⁷Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” ⁸Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
⁹Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, ¹⁰az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
¹¹Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
¹²Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
¹³Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
¹⁴Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. ¹⁵A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
¹⁶A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
¹⁷Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. ¹⁸Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” ¹⁹Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. ²⁰A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet