14
1Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írvaaz ő neve és az ő Atyjának neve.
(Ez 9,4}<fs)
2Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké.
(Ez 1,24)
3Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről.
4Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak,
5és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.
6Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,
7hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«
(Kiv 20,11}<fs)
8Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!«
(Jer 51,7-8}<fs><fs)
9Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére,
10az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt.
(Iz 51,17;Jer 25,15)
11Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«
(Iz 34,9-10)
12– Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. –
13Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!«
14Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló.
(Dán 7,13)
15Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!«
(Jo 4,13}<fs)
16És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
17Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt.
18Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!«
(Jo 4,13}<fs)
19Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.
20Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.
(Iz 63,3)
Jegyzetek
14,3 A száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva: a Bárány környezete, a hűségesek csoportja. Hűséges maradékról több bibliai hely is beszél, így például az 1Kir 19,18 (hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a bálványok előtt), 2Kir 19,30-31 (akik hűségük miatt megmenekültek). Szűzi mivoltukat itt valószínűleg képletesen kell érteni (tiszták: mentesek a bálványimádástól). Az egész szövegrész alaptémája a bálványimádás és az Istenhez való hűség kérdése.