8István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében.
47de Salamon épített neki házat.
48A Magasságos azonban nem lakik emberkéz alkotta házban, ahogy a próféta mondja:
49A menny a trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat akarsz nekem építeni – mondja az Úr –; vagy hol van az én nyugalmam helye?
50Nem az én kezem alkotta mindezt?
51Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, akárcsak atyáitok.
52A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaz eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti,
53akik angyalok közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg.
54Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene.
55Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.
56Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.”
57Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak.
58Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le.
59Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
60Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.