István ellen vádat emelnek.
8Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.
47A templomot azonban Salamon építette föl.
48Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:
49Az én trónom az ég,
és a föld lábaim zsámolya.
Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?
50Hát nem az én kezem alkotott mindent?
51Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!
52Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki,
53ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”
István vértanúsága, az első egyházüldözés.
54Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje. 55Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust, 56amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!” 57Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket. 58Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le. 59Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” 60Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”