Keresés a Bibliában

Pál védekező beszéde.

22 1„Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek.” 2Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még jobban elcsöndesedtek. 3Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. 4Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. 5Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett. 6Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. 7A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. 10Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. 11Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba. 12Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, 13fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! 14S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. 15Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. 16Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét. 17Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem. 18Őt láttam, amint így szól hozzám: siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. 19Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem és a zsinagógákban megostoroztattam. 20S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem. 21Ő azonban azt mondta nekem: csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged.” 22Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: „Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!” 23Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegőbe. 24Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene. 25Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: „Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?” 26A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: „Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár!” 27Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: „Mondd csak, római vagy?” „Igen” – felelte ő. 28„Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz” – mondta ekkor az ezredes. „Én viszont abban születtem” – válaszolta Pál. 29Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.

Az apostol a főtanács előtt.

30Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF