Pál védekező beszéde.

22 ¹„Testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet most elétek terjesztek.” ²Amint meghallották, hogy zsidóul szól hozzájuk, még jobban elcsöndesedtek. ³Ő meg így folytatta: „Zsidó ember vagyok, a kilíkiai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorú megtartására tanítottak, és Isten buzgó híve voltam, akár ma ti is mindannyian. ⁴Ezt a felekezetet halálosan gyűlöltem, férfiakat és asszonyokat kötöztem meg és vetettem börtönbe. ⁵Maga a főpap és a tanács a tanúm erre. Levelet is kaptam tőlük és úgy mentem el a damaszkuszi testvérekhez, hogy az ottani híveket megkötözve Jeruzsálembe hurcoljam megbüntetés végett. ⁶Azonban útközben, mikor már Damaszkuszhoz közeledtem, délfelé hirtelen mennyei fény sugárzott körül. ⁷A földre zuhantam, majd egy hangot hallottam: Saul, Saul, miért üldözöl engem? ⁸Erre én megkérdeztem: ki vagy te, Uram? Ő pedig így válaszolt: én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. ⁹Társaim látták ugyan a fényt, a hozzám szóló hangot azonban nem hallották. ¹⁰Mit tegyek hát Uram? – kérdeztem ekkor. Az Úr pedig azt mondta nekem: kelj föl és menj be Damaszkuszba, ott majd megmondják neked mindazt, amit tenned kell. ¹¹Mivel azonban a tündöklő fény hatása következtében elvesztettem látásomat, kísérőim kezemnél fogva vezettek és így értem be Damaszkuszba. ¹²Itt egy bizonyos törvénytisztelő férfi, Ananiás, akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, ¹³fölkeresett és elém állva ezt mondta nekem: Pál testvérem, láss újból! ¹⁴S én abban a pillanatban megláttam őt. Ő meg így folytatta: atyáink Istene előre arra rendelt téged, hogy megismerd akaratát, hogy meglássad az Igazat és tulajdon hangját halljad. ¹⁵Ezért minden ember előtt tanúskodnod kell arról, amit láttál és hallottál. ¹⁶Most tehát mire vársz még? Rajta, a keresztség által mosd le bűneidet és hívd segítségül az ő nevét. ¹⁷Később, amikor Jeruzsálembe visszatérve a templomban imádkoztam, elragadtatásba estem. ¹⁸Őt láttam, amint így szól hozzám: siess, gyorsan távozz el Jeruzsálemből, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. ¹⁹Uram, feleltem ekkor, ők tudják, hogy én voltam az, aki a benned hívőket fogságba vetettem és a zsinagógákban megostoroztattam. ²⁰S mikor Istvánnak, a te vértanúdnak vére ömlött, én ott voltam, helyeseltem tettüket és gyilkosai ruháját őriztem. ²¹Ő azonban azt mondta nekem: csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek téged.” ²²Egészen eddig a mondatig meghallgatták, de ekkor nagy hangon kiabálni kezdtek: „Pusztítsd el a föld színéről az ilyent! Nem érdemli meg, hogy éljen!” ²³Ordítottak, köpenyüket lengették és port szórtak a levegőbe. ²⁴Ezért az ezredes bevitte a várba azzal a meghagyással, hogy ostorral fogják vallatóra. Így akarta megtudni, mi okból kiabáltak ellene. ²⁵Pál azonban, mikor szíjakkal lekötözték, megkérdezte a mellette álló századostól: „Nektek talán szabad római polgárt ítélet nélkül megostoroznotok?” ²⁶A százados ennek hallatára odalépett az ezredeshez és jelentette a dolgot: „Mit akarsz tenni? Ez az ember római polgár!” ²⁷Erre az ezredes odasietett és megkérdezte tőle: „Mondd csak, római vagy?” „Igen” – felelte ő. ²⁸„Én drága pénzen jutottam ehhez a polgárjoghoz” – mondta ekkor az ezredes. „Én viszont abban születtem” – válaszolta Pál. ²⁹Azok, akik a kínvallatásra készültek, nyomban félreálltak. Az ezredes szintén megijedt, mikor arra gondolt, hogy római polgár létére megkötöztette.

Az apostol a főtanács előtt.

³⁰Másnap aztán szerette volna pontosabban megtudni, hogy a zsidók mivel vádolják. Levétette bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, aztán elővezettette Pált és eléjük állította.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet