¹³Pál és társai elhajóztak Paphoszból, és eljutottak a pamphüliai Pergébe. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába, és leültek. ¹⁵A Törvény és a Próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk:
– Testvérek, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!
¹⁶Pál felállt, kezével intett, és így beszélt:
– Izraelita férfiak és ti istenfélők, halljátok! ¹⁷Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és felemelt karral kivezette őket onnét. ¹⁸Aztán mintegy negyven esztendeig türelemmel viselte őket a pusztában. ¹⁹Miután Kánaán földjén hét népet elpusztított, örökségül adta nekik azoknak a földjét. ²⁰Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott egészen Sámuel prófétáig. ²¹Ekkor királyt kértek maguknak. Isten Sault, Kís fiát, egy Benjámin törzséből való férfit adott nekik negyven esztendőre. ²²Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, aki mellett így tanúskodik: Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat. ²³Az ő utódai közül támasztotta Isten Izraelnek ígérete szerint üdvözítőül Jézust. ²⁴Az ő eljövetele előtt hirdette János Izrael egész népének a bűnbánat keresztségét. ²⁵Amikor János bevégezte pályafutását, így szólt: „Mit gondoltok, ki vagyok? Nem én vagyok az! Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.”

KNB SZIT STL BD RUF KG