13Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 14Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. (Luk 23,2; Ján 19,12) 15És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. (Luk 4,16.17) 16Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16) 17Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. (Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41) 18És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában. (2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10) 19És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. (5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2) 20És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; (Bir 2,16;3,9) 21Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. (1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1) 22És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. (1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22) 23Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; (Ésa 9,6.7;11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3;Csel 5,31) 24Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. (Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4) 25És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. (Luk 3,15.16; Ján 1,20)