13Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
14Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek.
15A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!«
16Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok!
17Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan,
18és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában,
19majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét,
(Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1)
20mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.
21Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit.
22Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’.
(Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28)
23Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust,
24akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének.
(Lk 3,3)
25Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’