8 ¹Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudatában vagyunk annak, hogy „mindegyikünk a »tudás« birtokában van”. Ez a „tudás” felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít.
²Ha valaki azt gondolja, hogy eljutott valamelyest erre a „tudás”-ra, akkor még nem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene. ³De ha valaki szereti Istent, akkor megtapasztalta, hogy az igazi tudás nem más, mint hogy ő ismer minket.
⁴Ami tehát a bálványáldozati hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy „nincs bálvány a világon”, és hogy „Isten sincs más, csak egy”. ⁵Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön – mint ahogyan sok „isten” és sok „úr” van –, ⁶nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és ő létünk célja, és egyetlen Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
⁷Viszont nem mindenkiben van meg ez a „tudás”, sőt némelyek a bálványimádás szokásának erejében a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. ⁸„Az étel nem változtat Istenhez való viszonyunkon”; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
⁹De vigyázzatok, nehogy ez a „döntési jogotok” valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között! ¹⁰Mert ha valaki meglát téged, aki a „tudás birtokában” vagy, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodva arra „épülni”, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? ¹¹És így „tudásod” vesztét okozza erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. ¹²Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. ¹³Ezért ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, akkor inkább soha nem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.
9 ¹Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Ti nem az én munkám eredménye vagytok az Úrban? ²Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom hitelesítő pecsétje az Úrban. ³Ez az én védőbeszédem azokhoz, akik nyomoznak ellenem. ⁴Vajon nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk? ⁵Nincs jogunk arra, hogy hívő feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? ⁶Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy ne kelljen dolgoznunk a megélhetésünkért? ⁷Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? ⁸Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Nem ugyanezt mondja a Törvény is? ⁹Hiszen Mózes Törvényében írva van: Ne kösd be a nyomtató ökör száját! Vajon Isten az ökörről gondoskodik ezen a helyen? ¹⁰Nemde nyilvánvalóan értünk mondja ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy reménykedve kell szántania annak, aki szánt, és aki csépel, annak reményében csépeljen, hogy részesedik a termésből. ¹¹Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, olyan nagy dolog, ha anyagi javaitokból fogunk aratni? ¹²Ha mások gyakorolhatják jogaikat fölöttetek, akkor mi mennyivel inkább! De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomból származó ételt fogyasztják, és akik az oltárnál szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesülnek? ¹⁴Ugyanígy az Úr is azt parancsolta, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. ¹⁵Én azonban e jogok közül egyikkel sem éltem. És nem azért írom nektek mindezt, hogy ezután rám is vonatkozzanak, mert inkább meghalnék, mint hogy… Senki sem fogja dicsekvésemet semmivé tenni. ¹⁶Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Mert ha önként teszem, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. ¹⁸Mi tehát a jutalmam? Az, hogy igehirdetésemmel ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó jogommal.
¹⁹Azért, mert szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. ²⁰A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. ²¹A Törvény nélkülieknek Törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a Törvény nélkülieket. ²²Az erőtlenek érdekében erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy néhányukat mindenképp elvezessem az üdvösségre. ²³Mindezt az evangélium természete alapján teszem, hogy nekem is részem legyen az evangéliumban.
²⁴Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵Minden versenyző mindenben önfegyelmet gyakorol. Azok, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. ²⁷Megélhetésem gondjával nem foglalkozom, inkább céljaim szolgálatába állítom, nehogy míg másoknak prédikálok, magam olyannak bizonyuljak, mint aki nem állta ki a próbát.
10 ¹Nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynátok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren, ²és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. ³Mindnyájan ugyanazt a lelki táplálékot ették, ⁴és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ugyanis abból a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla Krisztus volt. ⁵Ennek ellenére többségükben nem lelte kedvét Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. ⁶Ezek az események javunkra szóló figyelmeztetésül történtek, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. ⁷Ne váljatok bálványimádóvá, mint közülük némelyek, amint írva van: Leült a nép enni, inni, és felkelt táncolni. ⁸De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és egyetlen napon huszonháromezren pusztultak el. ⁹Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. ¹⁰De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszejtette őket a pusztító angyal. ¹¹Ezek okulásunkra történtek velük, és figyelmeztetésül írták meg nekünk, akik számára elérkezett az idők vége. ¹²Aki tehát azt gondolja, hogy szilárdan áll, vigyázzon, hogy el ne essék! ¹³Emberi erőt meghaladó kísértés nem ért benneteket. Isten hűséges, és nem hagyja, hogy erőtökön felül kísértést szenvedjetek; sőt a szabadulás útjáról is gondoskodik a kísértéssel együtt, hogy el tudjátok viselni.
¹⁴Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! ¹⁵Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez. Ítéljétek meg magatok, amit mondok! ¹⁶Ugye az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, Krisztus vérével való közösségünk? Ugye a kenyér, amelyet megtörünk, Krisztus testével való közösségünk? ¹⁷Mivel egy a kenyér, egy test vagyunk mindannyian, akik az egy kenyérből részesedünk. ¹⁸Nézzétek Izrael népét! Akik esznek az áldozatokból, nincsenek közösségben az oltárral? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Nem, hanem azt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák, nem Istennek. Azt pedig nem akarom, hogy démonokkal legyetek közösségben. ²¹Nem ihattok az Úr kelyhéből is, meg a démonok kelyhéből is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg a démonok asztalának is. ²²Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
²³Mindent szabad, de nem minden használ. Mindent szabad, de nem minden épít. ²⁴Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét! ²⁵Egyétek mindazt, amit a húspiacon árulnak anélkül, hogy lelkiismereti okból kérdezősködnétek, ²⁶hiszen az Úré a föld és ami betölti. ²⁷Ha meghív titeket a nem hívők közül valaki, és el akartok menni, egyétek mindazt, amit elétek tesznek! Ne kérdezősködjetek semmiről lelkiismereti okokból! ²⁸De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati hús”, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt! ²⁹Lelkiismeretről beszélek, de nem a tiétekről, hanem a másikéról. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat a másik lelkiismerete? ³⁰Ha én hálával eszem, miért legyen becsmérlésben részem azért, amiért hálát adok? ³¹Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! ³²Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának; ³³mint ahogy én is mindenkinek mindenben igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
11 ¹Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!

KNB SZIT STL BD RUF KG