Az áldozati hús fogyasztása.

8 ¹A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. ²Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. ³Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. ⁵Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, ⁶nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. ⁷De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. ⁸Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. ¹⁰Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? ¹¹Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. ¹²Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

Az apostol példája és önzetlensége.

9 ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban? ²Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban. ³Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak. ⁴Nincs jogunk az evéshez és iváshoz? ⁵Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? ⁶Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? ⁷Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? ⁸Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? ⁹Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, ¹⁰s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. ¹¹Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk? ¹²Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? ¹⁴Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. ¹⁵Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. ¹⁶Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. ¹⁷Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. ¹⁸Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. ¹⁹Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. ²⁰A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. ²¹Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. ²²A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. ²⁴Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. ²⁶Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, ²⁷és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak. Intő példák az Ószövetségből. 10 ¹Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, ²s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben. ³Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. ⁴Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. ⁵De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. ⁶Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt táncolni.” ⁸Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. ⁹Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. ¹¹Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék. ¹³Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

Pogány áldozat és keresztény áldozat.

¹⁴Ezért, kedveseim, kerüljétek a bálványimádást. ¹⁵Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: ¹⁶Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk. ¹⁸Nézzétek csak a test szerinti Izraelt: akik az áldozatból esznek, nemde az oltár részesei? ¹⁹Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. ²¹Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? ²³„Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra. ²⁴Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét. ²⁵Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. ²⁶„Az Úré a föld és minden gazdagsága.” ²⁷Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést. ²⁸De ha valaki azt mondja: „ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. ²⁹Nem a ti lelkiismeretetekről beszélek, hanem a figyelmeztetőéről. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? ³⁰Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? ³¹Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. ³²Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, ³³mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. 11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

KNB SZIT STL BD RUF KG