Az áldozati hús fogyasztása.

Elvi állásfoglalás.

8 ¹Ami a bálványoknak áldozott húst illeti, bizonyos, hogy mindnyájan ismerjük a kérdést. A tudás azonban fölfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. ²Aki sokat ad a tudásra, még nem ismerte föl, hogyan kell tudnia. ³De aki szereti Istent, azt Isten magáénak tudja. ⁴Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs isten, csak egy. Bár beszélnek istenekről az égen és a földön – tudniillik sok istenük és sok uruk van –, ⁶nekünk azonban egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s mi érte vagyunk; egy az Urunk: Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is általa vagyunk.

Megértés az aggályosokkal szemben.

⁷De nincs meg mindenkiben ez a tudás. Némelyek ugyanis mindmáig bálványokhoz szokva, úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, s téves lelki ismeretünk beszennyeződik. ⁸Az étel ugyan nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Sem azzal nem veszítünk, hogy nem eszünk, sem azzal nem nyerünk, ha eszünk. ⁹Arra azonban ügyeljetek, hogy az aggályosokat szabadságotokkal meg ne botránkoztassátok! ¹⁰Ha tehát valaki azt, akinek tudása van, a bálványtemplom asztalánál látja, ugye téves lelkiismeretében fölbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék. ¹¹Így tudásod miatt elvész aggályos testvéred, akiért meghalt Krisztus. ¹²Ezért ha testvéred ellen vétkezel, s megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. ¹³Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább sohasem eszem húst, csak testvéremet meg ne botránkoztassam.

Az apostol példája.

9 ¹Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat Jézus (Krisztust)? Nem az én művem vagytok ti az Urban? ²Ha másoknak nem is volnék apostola, de nektek az vagyok: apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. ³Ez önvédelmem a számonkérőkkel szemben. ⁴Vajon nincs jogunk az evéshez-iváshoz? ⁵Nincs jogunk ahhoz, hogy valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei, sőt Kéfás is teszi? ⁶Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk így tenni? ⁷Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét? ⁸Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? ⁹Nem ugyanazt mondja a törvény is? Hiszen így áll Mózes törvényében: „Cséplő ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörre van gondja Istennek, ¹⁰s nem inkább értünk mondja ezt? De bizony értünk van megírva, hogy a szántó reménykedve szántson, s a cséplő abban a reményben, hogy része lesz a termésből. ¹¹Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk? ¹²Ha mások rendelkezhetnek veletek, miért nem inkább mi? De mi nem élünk e joggal, sőt mindent elviselünk, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. ¹³Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról részesednek? ¹⁴Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.

Az apostol igénytelensége.

¹⁵Én azonban mindebből mit sem élveztem. Nem azért írom ezt, hogy a jövőben így bánjatok velem, mert jobb meghalnom, semhogy valaki jó híremet lerontsa. ¹⁶Ha ugyanis az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez a kötelességem. Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! ¹⁷Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. ¹⁸Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetve, ingyenessé tegyem az evangéliumot, s ne használjam ki az evangéliumban gyökerező jogomat. ¹⁹Bár mindenkitől független voltam, mindenkinek szolgájává lettem, hogy közülük minél többet megnyerjek. ²⁰A zsidók közt zsidóvá lettem, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá rendelteket. ²¹A törvényen kívül állók közt, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendeltje –, csak hogy megnyerjem a törvényen kívül állókat. ²²A gyöngék közt gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenképpen üdvözítsem, akiket lehet. ²³Mindezt az evangéliumért teszem, hogy én is részesedjem benne.

Saját üdvösségének gondja.

²⁴Nem tudjátok, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ²⁵A küzdők pedig valamennyien megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy hervadó babért kapjanak, mi azért, hogy hervadhatatlant. ²⁶Én is futok, de nem céltalanul, mérem az ökölcsapásokat, de nem csak a levegőt csapkodva, hanem sanyargatom ²⁷és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam érdemtelenné ne váljak.

Intő példa.

10 ¹Testvérek, nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, ²s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. ³Mind ugyanazt a lelki ételt ették, s mind ugyanazt a lelki italt itták. ⁴Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt. ⁵De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek. El si hulltak a pusztában. ⁶Ezek intő példák számunkra, hogy ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. ⁷Ne legyetek bálványimádókká, mint néhányan közülük, amint az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, aztán fölkelt mulatni.” ⁸Ne is paráználkodjunk, mint néhányan közülük, s ezért egy nap huszonháromezren vesztek oda. ⁹Ne is kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették, s ezért kígyók által pusztultak el. ¹⁰Ne is zúgolódjatok, mint néhányan zúgolódtak, s ezért a pusztító angyal áldozatai lettek. ¹¹Mindez előképben történt velük, s a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. ¹²Aki tehát azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék. ¹³Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.

Az áldozati lakoma és az eukarisztia.

¹⁴Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól! ¹⁵Értelmes emberekkel beszélek: ítéljétek meg magatok, amit mondok. ¹⁶Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, ugye Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, melyet megtörünk ugye Krisztus testében való részesedés? ¹⁷Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mind, akik egy kenyérben részesedünk. ¹⁸Nézzétek csak a test szerint való Izraelt! Vajon azok, akik az áldozatból esznek, nem részesednek az oltárról? ¹⁹Mit is akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? ²⁰Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, nem az Istennek, hanem a sátánnak áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségtek legyen a gonosz lelkekkel. ²¹Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg gonosz lélek asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

Gyakorlati tanácsok.

²³Minden szabad (nekem), de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épületes. ²⁴Senki se keresse, ami a magáé, hanem ami a másé. ²⁵Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, anélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁶„Az Úré a föld és minden gazdagsága.” ²⁷Ha egy hitetlen meghív, s el akartok menni, egyetek mindenből, amit föltálalnak, a nélkül hogy lelkiismeretbeli aggályok miatt utána kutatnátok. ²⁸De ha valaki azt mondja: „Ez áldozati hús”, ne egyetek belőle, egyrészt a figyelmeztető, másrészt a lelkiismeret miatt. ²⁹Nem a te lelkiismeretedről beszélek, hanem a másikéról. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének? ³⁰Ha hálaadással eszem, miért szidjon valaki azért, amiért hálát adok? ³¹Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. ³²Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát meg ne botránkoztassátok, hiszen én is mindenkinek kedvében járok. ³³Nem keresem, ami nekem hasznos, hanem, ami másoknak az, hogy üdvözüljenek.

Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban

11 ¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

KNB SZIT STL BD RUF KG