11 ¹Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!
²Dicsérlek titeket, amiért mindenkor megemlékeztek rólam, és hogy úgy tartjátok meg a hagyományokat, amint továbbadtam azokat nektek.
³Mindazonáltal azt akarom, hogy tudjátok: minden férfinak a feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. ⁴Minden férfi, aki lecsüngő hajfürtökkel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
⁵Minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert olyan, mintha megborotválták volna. ⁶Mert ha az asszony nem födi be a fejét, akkor vágassa le a haját! De ha szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor födje be a fejét! ⁷Mert a férfinak nem kell befödnie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. ⁸Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. ⁹És nem is a férfi lett teremtve az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. ¹⁰Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy fölötte álló tekintély jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. ¹¹De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. ¹²Mert ahogy az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, mindkettő pedig Istentől. ¹³Ítéljétek meg magatok, vajon illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez? ¹⁴Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, ¹⁵az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert fátyolként adatott neki a haj. ¹⁶Ha pedig valaki erről akar vitatkozni, sem nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
¹⁷Ezeket elrendelve nem dicsérlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra szolgál az, hogy összejöttök. ¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. ¹⁹Mert „elkerülhetetlen – mondjátok – a megoszlás”, hogy nyilvánvalóvá legyen, kik a kipróbáltak közöttetek. ²⁰Így amikor összejöttök, az étkezés nem az Úr vacsorája, ²¹mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját falja, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. ²²Hát nincsen otthonotok evésre, ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és szégyenbe hozzátok a nélkülözőket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek titeket? Nem dicsérlek.
²³Mert én az Úrtól kaptam a hagyományt, amit átadtam nektek. Az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, ²⁴és hálát adott, megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem értetek. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
²⁵Ugyanígy a kelyhet is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Valahányszor isszátok, tegyétek az én emlékezetemre!” ²⁶Mert valahányszor eszitek e kenyeret, és isztok e kehelyből, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy iszik az Úr kelyhéből, vétkezik az Úr teste és vére ellen. ²⁸Mindenki vizsgálja meg önmagát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a kehelyből! ²⁹Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli az Úr testét, önmaga ítéletére eszik és iszik. ³⁰Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. ³¹Mert ha mi magunk megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. ³²Amikor pedig az Úr ítélkezik fölöttünk, akkor fegyelmez bennünket, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. ³³Ezért tehát, testvérek, ha egybegyűltök étkezésre, várjátok meg egymást! ³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dologról majd rendelkezem, amikor eljövök hozzátok.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet