A babiloni foglyok panasza
137
1Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.
3Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
8Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!
KNB
SZIT
STL
BD
RUF
KG
Előző zsoltár
Következő zsoltár