137 (136). ZSOLTÁR. A SZÁMŰZÖTTEK ÉNEKE

137 ¹Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. ²Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. ³Mert dalt akartak hallani, akik elhurcoltak minket. Elnyomóink öröméneket követeltek: „Zengjetek nekünk dalt a Sionról!” ⁴De hogyan énekeljünk éneket az Úrról az idegenek földjén? ⁵Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom! ⁶Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömem fölé! ⁷Ne felejtsd el, Uram, Edom fiainak Jeruzsálem napját! Amikor így kiáltoztak: „Romboljátok le, romboljátok le, hadd pusztuljon el a földig!” ⁸Bábel leánya, te pusztító, áldott, aki megfizeti neked, ami gonoszságot velünk tettél! ⁹Áldott, aki megragadja gyermekeidet és szétzúzza őket a sziklán!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár