Győzelmi ének – (Vö. 2Sám 22)

18 ¹A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. ²Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem! ³Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! ⁴Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. ⁵Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. ⁶A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám. ⁷Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. ⁸Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt. ⁹Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne. ¹⁰Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. ¹¹Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant. ¹²A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket. ¹³Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal. ¹⁴Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal. ¹⁵Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki. ¹⁶Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától. ¹⁷Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. ¹⁸Megmentett engem ellenségem hatalmától, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam. ¹⁹Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom. ²⁰Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. ²¹Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem. ²²Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül. ²³Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el. ²⁴Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől. ²⁵Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát. ²⁶A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen. ²⁷A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz. ²⁸Az elesett népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod. ²⁹Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam; az én Istenem fénysugarat küld nekem a sötétbe. ³⁰Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom. ³¹Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ³²Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül? ³³Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat. ³⁴Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem. ³⁵Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek. ³⁶Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. ³⁷Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. ³⁸Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük. ³⁹Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak. ⁴⁰Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat. ⁴¹Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam. ⁴²Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol. ⁴³Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát. ⁴⁴Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm. ⁴⁵Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem, ⁴⁶mert elepedtek az idegenek, és reszketve bújnak elő rejtekükből. ⁴⁷Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! ⁴⁸Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám. ⁴⁹Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól. ⁵⁰Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek, ⁵¹mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár